2017. április 2., vasárnap

2 RÉSZ

Sziasztook!Előre is sajnálom, ha most nem lett olyan hosszú, de azt akartam, hogy izgalmas legyen a vége.Mivel nem nagyon kommenteltetek az előző részhez eléggé csalódott vagyok.De mivel még csak az elejénél tartok még nem hagyott el teljesen a remény.Na jó nem is jártatom az ujjaimat.
Jó olvasást!
Puszi,
Daniella.




Egy sötét erdőben jártam.Minden fehér hótakaró borított.Nagyon hideg volt.Egy kislány voltam.Hatalmas zöld szemek.Kócos róka vörös hajzuhatag.Rettenetesen féltem valamitől.
-Makulátlan fehér hó..-mondtam vékony hangon.Hasonló volt egy egér cincogásához.
-Eltévedtél kicsi lány?
-I-Igen..-dadogtam a fagyos időtől.
Egyre közeledett hozzám.Szemei vörösen ízzotak.Kivillantotta hófehér fogsorát.Szemfogai hegyesek voltak.Megijedtem.Tudtam, hogy ő micsoda.Egy természetfeletti.Egy vámpír.
-Te egy vámpír vagy!-ordítottam teli torkomból.
-És ha az vagyok?Mi közöd lenne hozzá?-s egy folytában közeledett, míg végül a nyakhajlatomnál nem volt.A szívem szaporábban vert.Szemeim kitágultak a félelemtől.Rettegtem.Nagyon.Éreztem a lehelettét a nyakamon, ami csiklandozta a bőröm.Nagyot nyeltem.
Hirtelen belém hasította hegyes fogait.Elöntött a melegség.Zokogtam.
-Hagyj békééén!-kiabáltam, s közben össze-vissza kapálóztam.
-Olyan....finom..a...vé-megszakadt.
Szemei rám néztek.Lenézett.Egy tört látott áthasítva a szívén.Váratlanul eltűnt.Csak a hamvai maradtak meg.
Mikor eltűnt a démoni test, megpillantottam egy fiút.Nem lehetett több 18 évesnél.Előre nézett a semmibe.
-Nem lett semmi bajod?-kérdezte még mindig előre bámulva.
Nem szóltam semmit a meglepettségtől.Megfordult.Oda sétált hozzám.Gyönyörű zöld szemei voltak.Szőkés barna ha volt.Nagyon hasonlított valakire.A szemembe nézett.Majd végig méregetett.Gyönyörű szempárjai észre vette a nyakamat, ahol folyt a vér.Iszonyatosan sok vér.Rám nézett.Nem tudtam semmit se kiolvasni a szeméből.
Be csukta a szemhéját.Aztán kinyitotta.Két hüvelykujját a halántékomhoz tette.
-Besterik zer gertatu, ahaztu dut.-mondta.
Egyre álmosabb lettem.Elveszítettem az egyensúlyom.Nem bírtam tovább.Muszáj volt elaludnom.

***


-Trrrrrrrrrrr.........trrrrrrrrrrrrrrrr-szólalt meg az az átkozott ébresztő.
Kinyitottam a szemem.Miféle álom lehetett ez?Lehet,hogy megtörtént velem?Vagy csak láttam egy ostoba filmet és arról álmodtam?Felvettem a mamuszom és odasétáltam a tükrömhöz.Nagyon fájt a nyakam.Nyílalt.A fájdalomtól elhúztam a számat.Elvettem a kezem a nyakamtól és azt hittem ott nyomban elájulok.Két kis pötty volt.Pont ott ahol álmomban megharaptak.Mi történt?Lehet, hogy az álmaim kihatnak az életemre?Vagy esetleg a családomra is?Mi ez az egész?
Megfogtam egy sebtapaszt és azzal eltakartam a sebhelyemet.Hamar elkészültem.A mai outfittem az nem más volt mint egy magas derekú nadrág, fekete trikó és egy piros kockás ing.
Hajam végét egy kicsit begöndörítettem.Tettem magamra egy kis halovány sminket ami csak egy szempillaspirálból, szemöldökceruzából és egy halvány szájfényből állt.Előtte fogat mostam és megmosakodtam.Megfogtam a telefonom és lementem a konyhába.Anyumék nem voltak itthon, ugyanis tegnap elmentek egy üzleti valamire.Szóval egyedül leszek itt ebben a hatalmas házban.

***

Unatkoztam.Leültem a kanapéra, aztán bekapcsoltam a tévét.Épp egy spanyol sorozat ment, amiket utálok!Semmi másról nem szól csak a szerelemről és a  nyáladzásról.Fúj.Össze vissza nyomkodtam, hátha találok valami műsort ami leköt.De nem találtam.Kit hívjak át?A telefonomhoz nyúltam, majd beütöttem a számot.
-Szijaaaaa-hallottam a vonal végéről.
-Szia Maya..öhm..egyedül vagyok itthon, nem lenne kedved átjönni?-kérdeztem közbe kinéztem az ablakon.
Hűvös idő volt kint.Gyönyörű levelek, melyek lehullottak a talajra.Épp, hogy volt egy kis napfény.A gyerekek kint játszottak az udvaron.Szüleik össze gereblyézték a leveleket, s abba bele-bele ugrottak.
-Uhh..bocsi, de most nem érek rá.Tényleg nagyon sajnálom..figyi..
-Nyugi, semmi baj-szakítottam meg.-Akkor elfoglalom magam..valamivel.
-Akkor jó.De most tényleg megyek, mert..
-Oké-okéé..menj nyugodtan.
-Köszi..szeretlek-köszönt el.
-Én is-majd a vonal megszakadt.
Mivel kilométer hiányom volt úgy döntöttem kimegyek sétálni.
Felvettem a bakancsom és a kabátom plusz még egy sálat.
Bezártam a bejárati ajtót és útnak indultam.Volt egy ösvény az erdőben, mely egy parkhoz vezetett.Nagyon szeretek az erdei parkba menni, hiszen akkor csak én vagyok és a természet.
Emlékszem régen a nagymamám mutatta meg.Ő vitt oda mindig, mikor a szüleim nem voltak otthon, mert nem szerették, ha az erdőben járkálok.Féltek attól, hogy én és a nagymamám is eltűnünk akárcsak mint azok az emberek akiket állattámadás érte, vagy eltűntek.A nagymamám több mint 5 éve meghalt.Akkor nagyon szomorú voltam.Ő volt anyám helyett anyám.Anyu nem nagyon foglalkozott velem.Mindent megadott, csak azért, hogy ellegyek és ne zavarjam.Egész életemben magányos voltam.Egyedül a nagymamámmal voltam hajlandó beszélni.Senki mással.Ha egyedül voltam elővettem a gitáromat és énekeltem.Én nem tudom eldönteni, hogy szép hangom van vagy sem, mert nem énekeltem eddig senkinek.Csak magamnak.
Hirtelen rá eszméltem arra, hogy letértem az ösvényről.Nem tudom hol vagyok!Úristen!!!Mi lesz, ha engem is  meg ölnek?Mit tegyek?Nem találom az ösvényt!
Gondolataimat egy ágreccsenés zavarta meg.Most már tuti, hogy elrabolnak..vagy megölnek..Nem tudom mit tegyek!!!!!!!