2017. április 2., vasárnap

2 RÉSZ

Sziasztook!Előre is sajnálom, ha most nem lett olyan hosszú, de azt akartam, hogy izgalmas legyen a vége.Mivel nem nagyon kommenteltetek az előző részhez eléggé csalódott vagyok.De mivel még csak az elejénél tartok még nem hagyott el teljesen a remény.Na jó nem is jártatom az ujjaimat.
Jó olvasást!
Puszi,
Daniella.




Egy sötét erdőben jártam.Minden fehér hótakaró borított.Nagyon hideg volt.Egy kislány voltam.Hatalmas zöld szemek.Kócos róka vörös hajzuhatag.Rettenetesen féltem valamitől.
-Makulátlan fehér hó..-mondtam vékony hangon.Hasonló volt egy egér cincogásához.
-Eltévedtél kicsi lány?
-I-Igen..-dadogtam a fagyos időtől.
Egyre közeledett hozzám.Szemei vörösen ízzotak.Kivillantotta hófehér fogsorát.Szemfogai hegyesek voltak.Megijedtem.Tudtam, hogy ő micsoda.Egy természetfeletti.Egy vámpír.
-Te egy vámpír vagy!-ordítottam teli torkomból.
-És ha az vagyok?Mi közöd lenne hozzá?-s egy folytában közeledett, míg végül a nyakhajlatomnál nem volt.A szívem szaporábban vert.Szemeim kitágultak a félelemtől.Rettegtem.Nagyon.Éreztem a lehelettét a nyakamon, ami csiklandozta a bőröm.Nagyot nyeltem.
Hirtelen belém hasította hegyes fogait.Elöntött a melegség.Zokogtam.
-Hagyj békééén!-kiabáltam, s közben össze-vissza kapálóztam.
-Olyan....finom..a...vé-megszakadt.
Szemei rám néztek.Lenézett.Egy tört látott áthasítva a szívén.Váratlanul eltűnt.Csak a hamvai maradtak meg.
Mikor eltűnt a démoni test, megpillantottam egy fiút.Nem lehetett több 18 évesnél.Előre nézett a semmibe.
-Nem lett semmi bajod?-kérdezte még mindig előre bámulva.
Nem szóltam semmit a meglepettségtől.Megfordult.Oda sétált hozzám.Gyönyörű zöld szemei voltak.Szőkés barna ha volt.Nagyon hasonlított valakire.A szemembe nézett.Majd végig méregetett.Gyönyörű szempárjai észre vette a nyakamat, ahol folyt a vér.Iszonyatosan sok vér.Rám nézett.Nem tudtam semmit se kiolvasni a szeméből.
Be csukta a szemhéját.Aztán kinyitotta.Két hüvelykujját a halántékomhoz tette.
-Besterik zer gertatu, ahaztu dut.-mondta.
Egyre álmosabb lettem.Elveszítettem az egyensúlyom.Nem bírtam tovább.Muszáj volt elaludnom.

***


-Trrrrrrrrrrr.........trrrrrrrrrrrrrrrr-szólalt meg az az átkozott ébresztő.
Kinyitottam a szemem.Miféle álom lehetett ez?Lehet,hogy megtörtént velem?Vagy csak láttam egy ostoba filmet és arról álmodtam?Felvettem a mamuszom és odasétáltam a tükrömhöz.Nagyon fájt a nyakam.Nyílalt.A fájdalomtól elhúztam a számat.Elvettem a kezem a nyakamtól és azt hittem ott nyomban elájulok.Két kis pötty volt.Pont ott ahol álmomban megharaptak.Mi történt?Lehet, hogy az álmaim kihatnak az életemre?Vagy esetleg a családomra is?Mi ez az egész?
Megfogtam egy sebtapaszt és azzal eltakartam a sebhelyemet.Hamar elkészültem.A mai outfittem az nem más volt mint egy magas derekú nadrág, fekete trikó és egy piros kockás ing.
Hajam végét egy kicsit begöndörítettem.Tettem magamra egy kis halovány sminket ami csak egy szempillaspirálból, szemöldökceruzából és egy halvány szájfényből állt.Előtte fogat mostam és megmosakodtam.Megfogtam a telefonom és lementem a konyhába.Anyumék nem voltak itthon, ugyanis tegnap elmentek egy üzleti valamire.Szóval egyedül leszek itt ebben a hatalmas házban.

***

Unatkoztam.Leültem a kanapéra, aztán bekapcsoltam a tévét.Épp egy spanyol sorozat ment, amiket utálok!Semmi másról nem szól csak a szerelemről és a  nyáladzásról.Fúj.Össze vissza nyomkodtam, hátha találok valami műsort ami leköt.De nem találtam.Kit hívjak át?A telefonomhoz nyúltam, majd beütöttem a számot.
-Szijaaaaa-hallottam a vonal végéről.
-Szia Maya..öhm..egyedül vagyok itthon, nem lenne kedved átjönni?-kérdeztem közbe kinéztem az ablakon.
Hűvös idő volt kint.Gyönyörű levelek, melyek lehullottak a talajra.Épp, hogy volt egy kis napfény.A gyerekek kint játszottak az udvaron.Szüleik össze gereblyézték a leveleket, s abba bele-bele ugrottak.
-Uhh..bocsi, de most nem érek rá.Tényleg nagyon sajnálom..figyi..
-Nyugi, semmi baj-szakítottam meg.-Akkor elfoglalom magam..valamivel.
-Akkor jó.De most tényleg megyek, mert..
-Oké-okéé..menj nyugodtan.
-Köszi..szeretlek-köszönt el.
-Én is-majd a vonal megszakadt.
Mivel kilométer hiányom volt úgy döntöttem kimegyek sétálni.
Felvettem a bakancsom és a kabátom plusz még egy sálat.
Bezártam a bejárati ajtót és útnak indultam.Volt egy ösvény az erdőben, mely egy parkhoz vezetett.Nagyon szeretek az erdei parkba menni, hiszen akkor csak én vagyok és a természet.
Emlékszem régen a nagymamám mutatta meg.Ő vitt oda mindig, mikor a szüleim nem voltak otthon, mert nem szerették, ha az erdőben járkálok.Féltek attól, hogy én és a nagymamám is eltűnünk akárcsak mint azok az emberek akiket állattámadás érte, vagy eltűntek.A nagymamám több mint 5 éve meghalt.Akkor nagyon szomorú voltam.Ő volt anyám helyett anyám.Anyu nem nagyon foglalkozott velem.Mindent megadott, csak azért, hogy ellegyek és ne zavarjam.Egész életemben magányos voltam.Egyedül a nagymamámmal voltam hajlandó beszélni.Senki mással.Ha egyedül voltam elővettem a gitáromat és énekeltem.Én nem tudom eldönteni, hogy szép hangom van vagy sem, mert nem énekeltem eddig senkinek.Csak magamnak.
Hirtelen rá eszméltem arra, hogy letértem az ösvényről.Nem tudom hol vagyok!Úristen!!!Mi lesz, ha engem is  meg ölnek?Mit tegyek?Nem találom az ösvényt!
Gondolataimat egy ágreccsenés zavarta meg.Most már tuti, hogy elrabolnak..vagy megölnek..Nem tudom mit tegyek!!!!!!!

2017. március 19., vasárnap

1.RÉSZ

Helloooo everybody!Üdvözlök mindenkit aki erre a blogra tévedt.Nagyon szépen köszönöm a visszajelzéseket és hogy már most felkeltettem pár olvasó érdeklődését.Nos, mivel megígértem nektek, hogy vasárnap azaz ma, ki teszem az első részt így meg is teszem.
Véleményeteket szívesen várom és nyugodtan pipálhattok is:).Ameddig lesznek vissza jelzések addig nem lesz baj.
Jó olvasást!
Sok-sok puszi,
Daniella.








-Nem és nem és neeeem!-kiabáltak velem a szüleim.
-De miért nem?Mindig ebbe a lyukba vagyok bezárva.A barátaim állandóan együtt lógnak!Csak én nem vagyok velük.Kérlek anyaaa hadd menjek velük szombaton egy kicsit bulizni...már 18 éves vagyoook!!!!!!
-Clary ezt már megbeszéltük ne mondjam el még egyszer!
-Arrrgg...-morogtam.
Feldúltan felbaktattam a szobámba.A régi lépcsőben egy kicsit meg is botlottam.
Mikor átléptem a küszöböt erősen becsaptam az ajtót amitől a falra akasztott kép leesett.Vele együtt a vakolat is, mely alatt valami fém szerűség villant ki.Közelebb mentem és leporoltam a repedésekkel teli valamit amiről kiderült, hogy egy széf.Visszaléptem és csak néztem előre, hogy mi lehet az a falban.Egyáltalán, hogy került oda?Vajon anyáék tudnak róla?Szólnom kéne nekik?Vagy inkább mégsem?Rengeteg gondolat szaladt végig a fejemben mire rájöttem, hogy a széfeket kód nyitja.De mi lehet a kód?Talán egy születési dátum?De kié? Kik lakhattak ezelőtt itt? Kérdezősködnöm kellene? De mi lesz , ha valami olyat tudok meg, amit nem kellene? Vagy talán csak túl sok horrort nézek? Lehet... De azért nem árt, a tudok néhány dolgot.
Gyorsan össze takarítottam nehogy anyáék meglássák ezt.E közben végig gondoltam a történteket és megpróbáltam felfogni hogy mi is történt velem.Nem nagyon sikerült mert közben azon is törtem a fejem, hogy ez hogy és miért pont velem történt meg.Hirtelen kopogást hallottam.Anya volt az.
-Clary elkésel.-nyitott be.
-Pillanat.-mondtam majd elkezdtem készülődni.Fel vettem egy szürke denevér ujjú felsőt és egy fekete nadrágot.Bementem a fürdőszobába fogat mostam.Aztán jó hideg vízzel megmostam az arcom.Tettem magamra egy kis szempillaspirált és szájfényt, kifésültem a hullámos róka vörös hajamat.Elégedetten belenéztem a tükörbe, felkaptam a táskám és a telefonom és lementem.Felhúztam a conversem elvettem a tízóraim és útnak indultam.
Az utcán elővettem a headsettem, beledugtam a telefonomba és bekapcsoltam egy számomra ideális zenét.Mire véget ért a szám már oda is értem a sulimhoz.Hatalmas 2 emeletes épület ami natúr színűre volt festve.A gimi előtt diákok voltak akik csoportokba beszélgettek vagy röhögtek valamin.Egy bakiról..egy stréberről..vagy rólam.Nagyon sokan kinevetnek, mert fura vagyok.Most is épp rajtam kacagtak.Már épp beakartam lépni az ajtón mikor valaki megragadott és elkezdett húzni.
-Clary már mióta ordítok neked.Süket vagy, vagy mi?-húzta fel a bal szemöldökét a barátnőm Maya.Rá néztem.Sötétszőke haja van néhol egy pár tincs világosabb.Haja copfba kötve.Gyönyörű tengerkék szemei, pedig csak úgy világítanak.A természet kegyesebb volt hozzá mint én hozzám.Nagyon csinos.Nem is csodálkozom a pasik miért nyáladzanak érte.Fekete felső volt rajta F*ck you felirattal, fekete nadrág és egy Adidas Superstar ami hófehér volt.
-Bocsi..zenét hallgattam.-motyogtam.
-Jaaaj te mikor nem?-kuncogott.-Na jól van menjünk be, mert már így is becsöngettek.
Ránéztem az órámra ami 7:56-t mutatott.
Megfogtam Maya kezét és elkezdtünk futni.Lihegve mentünk be a terembe ahol minden szem ránk szegeződött.Az osztálytársaimé is és a tanáré is.
-Elnézést a késésért!-mondtuk együtt a barátnőmmel.
Először össze húzott szemmel mért végig minket, aztán ezt közölte velünk:
-Több ilyen elő ne forduljon!-aztán a  helyünkre tessékelt.
Felállt a tanár.. a diákok is.
-Good morning!-beszélt a tanár.
-Goood moorniiing teacheeer!-mondták kórusba és unottan a többiek..
Angolon röpdolgozatot írtunk ami nekem 4-es lett.A barátnőmnek 2-es, de őt amúgy is hidegen hagyja az angol.
Angol után jött a fizika, a töri, földrajz, a nyelvtan, matek és a tesi.
Tesin erősítettünk.
-Balra for-duul!Egy, kettő!-kiabálta teli torkából Mr.Smith.-In-dulj!
Elindult a sor, s majd körbe-körbe futottunk.
Futás közbe láttam, hogy egy sápadt srác jön be.Fekete ruhában haja oldalra volt fésülve..Gyönyörű zöld szeme és szőkés-barnás haja volt.Olyannyira néztem a srácot, hogy észre sem vettem a bordásfalat.Neki mentem.Felrepedt a homlokom amiből jött is a vér.Láttam, hogy a srác pont engem néz.Oda jött hozzám és felsegített.
-Köszi...-fogtam meg a homlokom.Nyújtotta kezét, hogy segítsen felállni.Mikor felálltam, még egyszer rám nézett és ott hagyott.
-Miss Walker!Üljön le a padra!
Leültem és végig néztem a barátnőm szenvedését, ahogyan medicinlabdákat emelgetnek.
Egész testnevelés órán azon a fiún járt az eszem.Lehet, hogy most költöztek ide?Lehetséges.Gondolkodásomat Maya szakította félbe.
-Nem jössz?-kérdezte és felém tartotta a kezét, hogy felhúzzon.
-Igen.-majd megfogtam a kezét és felhúzott.
A lányok bevonultak az öltözőbe és elkezdtünk öltözni.Már majdnem készen voltam, mikor meghallottam az osztálytársaim csevegését.
-Láttátok milyen bamba volt most is Clary?Nagyon gáz az a csaj..-füleltem.Tudtam, hogy kibeszél Miss Beképzelt Ringyó Barbara.Tipikus az a szőke pláza cica.Kék szem és festett szőke haj.
Már az egész suli végig ment rajta most az új fiú lesz az áldozat.
-Igen...nem is értem Dominic miért segítette fel.-mondta csatlósa Patricia.
-A neve Demonic te ostoba!-szólt rá.
Ááá szóval van neve is..
Mikor kicsengettek mindenki neki rohant az ajtónak és mentek a haza vagy esetleg készülni a pénteki partizásukra.
-Gondolom azon a srácon gondolkoztál.-hozta fel a témát.
-Mi?Dehogy is!Honnan veszed?
-Onnan, hogy ismerlek.Elég régóta..várj pontosan mennyi?Hm..-úgy tett mintha gondolkozna-Ja igen megvan.Pontosan 11 éve.
-Jó lehet, hogy rágondoltam, de nehogy azt hidd bejön vagy ilyesmi.Viszont kicsengettek és én már hazaszeretnék menni.Ha te még szeretnél a suliban lenni...-hátat fordítottam neki és elköszöntem.
-Várj mááár!!-futott utánam.
Mikor kiléptünk a börtönből úgy döntöttünk, hogy még elmegyünk a Hersey's Bárba.
Egy pici kis épülethez értünk.Maga az épület fából készült.A hatalmas 2 személyes ajtó felett nagy betűkkel volt kiírva "Hersey's Bar"A bárt körül vették a zöld fenyők.Bementünk.Nem voltak sokan páran biliárdoztak vagy leültek és beszélgettek.Mi is helyet foglaltunk a pultnál és elkezdtünk csevegni.
-Sziasztok lányok!Mit hozhatok?-kérdezte a pultos, Aaron.Aaron egy közepesen magas srác barna fürtökkel és barna szemekkel.Szemüveges.Mindig mosolyog és 19 éves.Mit is mondjak..egy átlagosan kinéző srác
-Szia Aaron!-köszöntünk
-Mit hozhatok?-mosolygott.
-Csak a szokásos..-mondta a barátnőm Maya.
-2 limonádé rendel!-írta fel a papírra és már el is készítette.
-Köszi!-köszöntük meg.
-Miújság?Hallottátok, hogy ideköltözött egy tök fura család?Állítólag az ijesztő erdő mellé.-közölte velünk a "fantasztikus" hírt Aaron.
-Ahol emberek tűnnek el?-kérdeztem.
-Pontosan!-mondta Aaron.-Ők se lesznek itt szerintem sokáig.
-Az biztos.Vagy inkább elmennek a kisérteties hangok miatt vagy pedig az fog történni velük, mint a többiekkel, akik eddig oda költöztek.-szólaltam meg.
Az erdő állítólag tele van démonokkal, akik mindig azokra az emberekre csapnak le akik abba a házba költöznek mint Demonicek, vagy este bemennek az erdőbe és letérnek az ösvényről.
Egyszer csak csilingelést hallottunk.
Ő volt az..Haja összevissza kócolódva, de mégis úgy volt beállítva, hogy az neki jól álljon.Ő is leült a pultra tőlünk olyan 3-4 méterre.
-Clary ki van ott?-lökte meg a vállam Maya.
-Fogd már be!Mondtam már nem tetszik..nem is ismerem.-belekortyoltam a limonádémba.
-Egy pillanat lányok...-szólt a srác és elment.
Végig őt néztem.Mikor megkapta amit kért egyből meg is itta.Azt hiszem túl sokáig bámultam őt, mert észre vett.Visszafordultam.
-Valakii elpirult-kuncogott Maya.
-Megyek haza..jössz?
-Majd később megyek.-válaszolt Maya
Kimentem.Bedugtam a fülszettem a fülembe, bekapcsoltam egy számomra megfelelő zenét és útnak indultam.
Mi ütött belém?Miért pirulok el akárhányszor rám néz?De nem tudok nem elpirulni, mikor azokkal a gyönyörű zöld szemeivel engem néz!Várjunk micsoda?Miért áradozok, Demonic?
Valaki megfogta a vállam.Megijedtem.De mikor hátra fordultam azt hittem csak képzelődök.Demonic az.
-Demonic?Szia, hát te?-köszöntem.
-Szia..Honnan tudod a nevem?Na mindegy..Láttam a bárból, hogy elmész.Hazamész?.-.Egy pillanatig csak néztem előre fele, aztán hamar észbe kaptam.
-Öhm igen...
-Oké..
És elindultunk.
-És mikor költöztetek ide?-kérdeztem.
-Egy pár hete.Régen a családom itt élt, de egy ok miatt el kellett mennünk.
Vajon milyen ok miatt?Ráakarok kérdezni, de nem szeretnék olyan minden tudó lenni.Győzött a kíváncsiság.
-Milyen ok miatt?
-Erről nem szeretnék beszélni...-mondta.A francba..lehet mégis bántottam.-És ti mióta laktok itt?-nézett rám.
-Uhh...igazából nem tudom.Amióta megszülettem azóta itt lakunk.Sőt, talán már azelőtt is itt laktunk.A szüleim azt mondták, hogy ez az ő dédszüleinek a háza.
-Igazán?-fordult a kocka most ő kíváncsi.
-Igen.
-Értem.
Nagyon sok mindent tudtam meg róla.Mint például azt, hogy ő 19 éves, de vissza maradt ezért ő is most fog csak érettségizni.Szeret olvasni..és egyedül lenni
Mikor odaértünk a házhoz megköszöntem neki, hogy hazakísért.
-Nem kísértelek....-majd intett.
Csak néztem rá, hogy ez mi volt.Hangulat ingadozása van, vagy mi?Nem törődve vele kinyitottam a bejárati ajtót a kulcsommal, beléptem rajta, majd bezártam.Lehúztam a cipőm és az úti célom egyből a konyha volt.Hamar össze dobtam egy szendvicset és felmentem a szobámba.
Miközben mentem felfele a lépcsőn, egy picit megbotlottam valamiben.Nem nagyon törődtem vele, bementem a szobámba.Bekapcsoltam a gépem elindítottam az American Horror Story 4. évadjának a 2. részét.Mikor végett ért, addigra a szendvicsemet is elmajszoltam, elővettem a házimat és neki kezdtem.Aztán amikor mindent megtanultam és bepakoltam holnapra, átvettem egy futó nadrágot egy trikót és egy futócipőt.Elvettem az asztalomról a telefont, lementem a konyhába.Egy kulacsot megtöltöttem vízzel, kimentem, majd mikor hallottam, hogy elkattant a zár eltettem a kulcsot és mentem futni.A házunktól balra kezdtem futni, aztán megint balra fordultam.Körülbelül egy 50 méterre volt egy futópálya.Letettem egy sarokba a cuccom és elkezdtem futni.Kb. 4-5 km-t futottam, ami egy napra elegendő.Felkaptam a kulacsom és a telefonom.A táskámra ragasztva találtam egy cetlit.:
                                                                                 
,,Nuntius daemoniorum" .                   



                                                
Eléggé furán nézem mert nem tudtam mit jelent.Ezért úgy döntöttem haza megyek és megnézem a          neten mit jelent.Úgy a biztos. 

2017. március 12., vasárnap

Hello!

Sziasztook!

Először is szeretnék bemutatkozni, Daniella vagyok. Korom nem nagyon lényeges, de legyen annyi elég nektek, hogy még nem vagyok nagykorú.

Mivel ez az első úgy mond jól sikerült blogom, ezért próbálom nem abba hagyni azt amit elkezdtem.Nagyon sokszor jártam úgy, hogy elkezdtem egy blogot, aztán megsemmisítettem, mert nem voltam megelégedve az eredménnyel vagy pedig nagyon kevés oldalmegjelenítés volt.
Most viszont nem így fogom csinálni.Előre megírtam 5 részt, hogy ha netalán nem lenne időm új fejezetet írni, akkor is legyen mit olvasnotok.Nos, mivel én nagyon optimista ember vagyok, úgy hiszem, hogy lesznek olyan emberek akik a barátainak mutatni fogják, hogy "Figyelj!Mutatok neked egy nagyon jó blogot.Ajánlom!".

Néhány tudni való a blogról..:

-2017.03.01.-én jött létre.
-Sok természet feletti lény lesz benne ezt kifejezetten az olyan embereknek ajánlom a blogom elolvasását aki szereti az ehhez hasonló történeteket/könyveket/filmeket/sorozatokat.
-Lesznek benne brutális illetve romantikus részek is.
-Ez nem egy fanoldal!
-Nem kopizom, saját képzeletem szerint írom meg.
-A "Szereplők" című oldal mindig frissülni fog.
- Minden 2. vasárnap fognak érkezni a részek.
-3. évadosra terveztem, de ez még változhat.

Igazából nem sok mindent akartam ide írni, csak a fontosokat és ami illik egy bemutatkozáshoz.
Ha esetleg eddig tetszik, akkor küld el a barátaidnak, hogy több legyen az olvasóm és egyre több részek jelenjenek meg és ne úgy járjak mint az előző blogommal.
Nagyon szép napot kívánok neked/nektek!

Sok-sok puszi,

Daniella.